A Károlyi Kutatócsoport tagjai

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem és levéltár szakos diplomát. 2012-ben doktorált. 2002-től dolgozik a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, a Magánlevéltárak és Gyűjtemények Főosztályán, ahol 2011-től lát el vezetői feladatokat, jelenleg főosztályvezetői beosztásban. Nevéhez fűződik a Károlyi család nemzetségi levéltárának Rákóczi-kori iratanyagainak feldolgozása, digitalizálása és 2011-ben DVD formátumban történő megjelentetése.

Történelemtanári oklevelet a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett. Egy évet tanított, 1987 óta a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár tudományos munkatársa, 2005-től igazgatóhelyettese, 2008 óta igazgatója. Doktori és PhD dolgozataiban, valamint kisebb írásaiban Nyíregyháza 18–19. századi történetét, igazgatását és városgazdálkodását vizsgálta. A mezőváros telepítő földesurával, Károlyi Ferenccel az impopuláció kutatásával kapcsolatosan foglalkozott.

1946. november 29-én született Balkányban. 1953-tól debreceni lakos. 50 éve férjes, két gyermeke és négy unokája van. 1971-ben szerzett történelem-német szakos diplomát a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Ugyanez év július 1-jétől nyugdíjba vonulásáig (2008. december 31.) a KLTE, majd a jogutód Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történettudományi Intézetében dolgozott, 1992-től docensi beosztásban. Az oktatási feladatok mellett rendszeresen végzett tudományos tevékenységet, és részt vett a tudományos utánpótlás képzésében. Előadásokat tartott (és tart jelenleg is) az általa kutatott témakörökben rendezett konferenciákon, és különböző ismeretterjesztő fórumokon (pl. Ady Akadémia), ünnepségeken. 1976-ban szerzett egyetemi doktori, 1991-ben kandidátusi fokozatot. Munkáját 1987-ben Miniszteri Dicsérettel, 2004-ben Pro Archivo Emléklappal és számos – az OTDK-versenyeket megrendező egyetemek által adományozott – Elismerő Oklevéllel ismerték el.

Mészáros Kálmán 1973. október 17-én született Nagykátán. Általános iskolai tanulmányait Tápiószentmártonban és Jászladányon, középiskolai tanulmányait a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban végezte, ahol 1992-ben érettségizett. 1998 elején szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem és levéltár szakon. Egyetemi tanulmányaival párhuzamosan gyakornokként, majd rövid ideig főállású munkatársként dolgozott az ELTE BTK Történeti Könyvtárában. 1997 óta a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársa. 2005-ben doktorált (Ph.D.) summa cum laude minősítéssel a Debreceni Egyetemen. Disszertációját A kuruc katonai felső vezetés létrejötte és hierarchiája, 1703–1711. címmel írta meg. Nyomtatásban is megjelent munkáját 2006-ban Perjés Géza-díjjal jutalmazták, 2008-ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai Ösztöndíját, 2011-ben pedig Bezerédj-díjjal tüntették ki. Kutatási területe a XVII–XVIII. századi magyar hadtörténelem, azon belül a kuruc kor, elsősorban a Rákóczi-szabadságharc történetével, a kuruc hadsereg tisztikarával és alakul

ataival foglalkozik behatóan. Munkája során nagy hangsúlyt helyez a történelmi adattárak, adatbázisok építésére és a forráskiadásra. Részt vett a Károlyi-levéltár kuruc kori iratanyagának (Acta Rákócziana) digitális feldolgozásában, sajtó alá rendezte Károlyi Sándor és Ebergényi László 1711. évi levelezését.

Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen és Budapesten, a Közép-európai Egyetemen (CEU) folytatta, előbbi helyen 2013-ban doktori (PhD) fokozatot szerzett. Fő kutatási témája a Károlyi család műpártolása, ezen belül Károlyi Antal Szatmári megyei építkezései, két jelentős, a Károlyi család által foglalkoztatott építész (Franz Sebastian Rosenstingl és Joseph Bittheuser) tevékenysége és a család 18. századi temetkezései. Jelenleg az MTA BTK Művészettörténeti Intézet munkatársaként a Károlyi család 18. századi kastélyainak és palotáinak építés- és gyűjteménytörténetét kutatja.

1973-ban szerzett magyar nyelv és irodalom, francia nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári és finnugorszakos előadói diplomát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1973–74-ben a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola Unesco Dokumentációs Központjának munkatársa, 1974–2003 a Bessenyei György Tanárképző Főiskola/Nyíregyházi Főiskola Magyar Nyelvtudományi Tanszékének oktatója. Közben 1981–84-ig a finnországi Helsinki Egyetem Finnugor Tanszékén magyar lektor. 2003–2012 között a Veszprémi Egyetem/Pannon Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén tanszékvezető egyetemi docens. 2012 szeptembere óta nyugdíjas. Károlyi Sándor és Barkóczi Krisztina nyelvével a magyar nyelv északkeleti nyelvjárásának tanulmányozása keretében kezdett el foglalkozni. A férj és feleség leveleinek nyelvhasználati jellemzőit egy-egy tanulmányban dolgozta fel, és Barkóczy Krisztina nyelvéről előadást is tartott a Nyíregyházi Egyetemen.

Fehér György 1950. XII. 14-én Tápiószentmártonban született és 1975-ben történész-muzeológus és történelem tanári diplomát szerzett az ELTE BTK-án. 1978 és 1983 között a Műszaki Múzeum, majd 1983-tól 2014-ig a Mezőgazdasági Múzeumban dolgozott, ahol 1993 és 2014 között, nyugdíjazásáig, az intézmény főigazgatója volt. Egyetemi doktori fokozatát 1979-ben. kandidátusi értekezését 1993-ban védte meg. A Szent István Egyetemmel, illetve annak jogelődjével már 1995 óta szoros kapcsolatban állt, ahol meghívott előadóként rendszeresen előadásokat tartott 19. és 20. századi egyetemes és magyar gazdaságtörténetből. 2003. december 1-jétől 2014-ig az egyetem kihelyezett Agrártörténeti Tanszékének vezetője volt. 2010-ben megkapta címzetes egyetemi tanár címet. 2000 óta rendszeres óraadó az ELTE BTK Új- és Legújabbkori Történeti Tanszékén, és  külső alapító tagként oktat az egyetem Doktori Iskolájában. Elsősorban a dualizmus kori agráriummal, ezen belül elsősorban agrárpolitikával kapcsolatos témákat ad elő. 2009-ben címzetes egyetemi docens elismerésben részesült. Számos külföldi és hazai szakmai testület tagja, intézményvezetői tapasztalat mellett tudományszervezői ismereteket is szerzett.

Az ELTE történelem-orosz szakán végzett, 2003-ban az ELTE Középkori és kora újkori magyar történeti doktori iskolájában doktori fokozatot szerzett Mikoviny Sámuelről írott disszertációjával. 1998 és 2006 között az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában, majd a Könyvfeldolgozó Osztályon dolgozott könyvtárosként, 2006-tól a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában a térkép- és tervtár referense. Kutatási területe a 18-19. századi magyarországi térképezés, földmérés.

Arany Krisztina az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem, illetve olasz szakon folytatta tanulmányait. Szakdolgozatát a középkori firenzei-magyar kereskedelmi kapcsolatokból készítette. Ezt a kutatási témát folytatva a CEU Medieval Studies Tanszékén védte meg doktori disszertációját 2014-ben „Florentine Families in Hungary in the First Half of the Fifteenth Century” címmel. 2008. október 1-től dolgozik a Magyar Nemzeti Levétár Országos Levéltárában, jelenleg az MNL Hungarika munkacsoportjának vezetője, valamint 2020. június 1-étől az MNL OL Magánlevéltárak és gyűjtemények főosztályvezetője. Az MNL keretén belül működő Károlyi kutatócsoport tagjaként társszerzője az Arany Krisztina – Bara Júlia – Laczlavik György– Lengyel Nóra: A 18. századi arisztokrácia mindennapjai. Therese Corzan és Hueber Antal naplói (1757-1759) című kötetnek, amelyben átírta, lefordította és jegyzetelte gróf Károlyi Antalné Harruckern Jozefa társalkodónője, Therese Corzan naplóját.

Az MTA BTK Történettudományi Intézet posztdoktor kutatója, valamint a Lendület Családtörténeti Kutatócsoport munkatársa. Kutatási területe a 19. századi magyar történelem, azon belül is az uradalom- és nemességtörténet. 2018 augusztusában jelent meg első monográfiája Az uradalom elvesztése. Nemesi családok a 19. századi Békés megyében címmel, amely könyv elnyerte a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 2018. évi Benda Gyula-díját. Posztdoktori kutatása Kapcsolati hálózatok és informális szerkezetek a 19. századi nagybirtokokon címmel indult el 2017 szeptemberében. Ezen kutatási téma középpontjában a 19. századi Károlyi-nagybirtokok, illetve az 1827 és 1872 között működő közös Károlyi birtokrészek igazgatási, társadalom- és gazdaságtörténeti elemzése áll a középpontban.

Lengyel Nóra vagyok, jelenleg az ELTE BTK TDI doktorjelöltje. Doktori disszertációm a Horthy-kori katolikus női reprezentációról készítem az ELTE BTK TDI Modernkori Magyarország Doktori Program hallgatójaként. A Károlyi Kutatócsoporthoz egyik ÚNKP kutatásom (2018/2019) által kapcsolódhattam, amelynek során Esterházy Móricné Károlyi Margit (1896–1975) mecénási tevékenységét és a szociális gondoskodás területén kifejtett munkáját kutattam. A levéltári kutatásaim során kialakult szakmai kapcsolatok vezettek ahhoz a megtisztelő feladathoz, hogy a Károlyi Kutatócsoport és a „Lendület” Családtörténeti Kutatócsoport közös projektje keretében szerkesztőként én is részt vehettem Therese Corzan és Hueber Antal naplóinak (magyar nyelvű fordításának) kiadásában. Meghatározó tapasztalatokat ennek a projektnek kapcsán gyűjthettem arról, hogy egy kutatócsoport tagjaként egy forrásközlés és a hozzá kapcsolódó értelmező munka folyamán milyen feladatok merülnek fel.

Főlevéltáros, történész, oszmanista. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar történelem és török filológiai szakán diplomázott. Szakterülete a 16. századi Oszmán Birodalom története, doktori disszertációját a negyedik velencei-török háborúból (1570-1573) írta. Emellett katasztertörténeti kutatásokat is folytat, illetve törekszik arra, hogy bemutassa a levéltári iratanyag egyes, a nagyközönség érdeklődésére is számot tartható dokumentumait, elsősorban a gyűjtőköri tevékenység során beérkezett újszerzeményű anyagokat. 2013-tól a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársa, jelenleg gyűjtőköri referens. Munkahelye megbízásából eddig két könyvet szerkesztett. 2016-ban a Török Nemzeti Levéltár és a Magyar Nemzeti Levéltár dokumentumain alapuló forráskiadványt magyar és török kollégákkal közösen (Török-magyar kapcsolatok az Oszmán Birodalomtól napjainkig a levéltári dokumentumok tükrében); 2018-ban pedig Kunt Gergellyel és L. Balogh Bénivel közösen korabeli naplókon, visszaemlékezéseken alapuló forráskötetet (Trianon Arcai – Naplók, visszaemlékezések, levelek). A Károlyi Kutatócsoportban elsősorban szervezési feladatokat lát el, esetenként ismertetőket ír a Károlyi családhoz kapcsolódó legújabb kiadványokról.

2004-ben végzett a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakán. 2004 óta oktat a Nyíregyházi Egyetemen, illetve annak jogelőd intézményében. Jelenleg a Történettudományi és Filozófia Intézet egyetemi docense és intézetigazgatója.  Előadásai és szemináriumai a „hosszú 19. századi” egyetemes és magyar történelem tárgyköréhez kapcsolódnak. Kutatási témáival összhangban választástörténeti, parlamentarizmustörténeti kurzusai is vannak. Fő kutatási területei: századfordulós választási szisztémák komparációja, dualizmus kori választástörténet, arisztokrácia-kutatás. A következő levéltárakban végzett anyaggyűjtéseket: Staatsarchiv Basel-Stadt, Arhivele Nationale-Directia Judeteana Cluj, Arhivele Nationale-Directia Judeteana Satu Mare, MNL OL, MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára. Doktori disszertációját 2008-ban védte meg a Miskolci Egyetemen. Ezt követően kezdett a Károlyi családot is érintő kutatásokba Szatmár vármegye politikai állásfoglalását vizsgálva az 1905-1906-os kormányzati krízis idején. Ennek eredményeit nyújtotta be 2015-ben a Debreceni Egyetemen habilitációs értekezésként, amit az Erdélyi Múzeum-Egyesület adott ki. A publikáláshoz az NKA, a Bethlen Gábor Alap és az MTA nyújtott támogatást. Jelenleg Károlyi István (1845-1907) és Károlyi György (1871-1954) karrierútjának komparációján dolgozik.