​

Károlyi Ferenc 1705. július 20-án született Olcsván Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina gyermekeként. Édesapja elérte, hogy a 16 éves ifjút 1721-ben Szatmár vármegye főispáni tisztségére kinevezze az uralkodó. 1734-ben Károlyi Sándor 67.000 rénes forint kölcsönből lovasezredet szervezett a fiának, ugyanekkor alezredesi rangot is kapott. A Károlyi-ezrednek 1738-tól a tulajdonosa is volt. A Károlyi-ezred ekkor az öt lovasezred egyike. Károlyi Ferenc katonai rátermettségét a rajnai harctéren, majd a török ellen is bizonyíthatta. 1739-ben vezérőrnagyi (General-Feldwachtmeister), 1741-ben altábornagyi (Feldmarschall-Leutnant) kinevezést kapott. Katonai karrierje az osztrák örökösödési háborúban, a poroszok elleni küzdelem során teljesedett ki. 1744-ben a Tiszán Inneni Részek főparancsnoka, 1748-ban pedig már az összes lovasezredek főkapitánya, tábornok. Politikai karrierje is számottevő volt: 1745-ben titkos tanácsos, ugyanebben a hétszemélyes tábla bírája.

Művelődéstörténeti szempontból Károlyi Ferenc legjelentősebb tette a nagykárolyi nyomda 1754. évi megalapítása, mely kisebb szünetekkel gyakorlatilag 1827-ig működött. Érdekességként megjegyzendő, hogy a katolikus Károlyi Ferenc által alapított nagykárolyi nyomda első két nyomdásza, Szatmárnémeti Pap István és Biró Mihály, a református felekezethez tartozott, és mindketten Bázelben tanultak. Éble Gábor megemlékezik arról, hogy ez a katolikus körök felháborodását váltotta ki. Nem sokkal a nyomda beindulását követően Gerstocker Antal fényi plébános arra hivatkozva, hogy a nyomda működéséhez még nincs meg a királyi engedély, a munka beszüntetését követelte, majd Barkóczy Ferenc egri püspöknél tett panaszt, aki megtiltotta a munkát. A gróf a királyi engedélyt egy évvel később, 1755. október 27-én kapta meg, ezt követően a munka zavartalanul folytatódhatott.[1]

A nyomda működésének első éveiben ábécéskönyveket és két földrajzi munkát (Szatmárnémeti Pap István: Magyarország’ versekben-való rövid le-írása (1756), Vetsei Pataki István: Magyar Geographia (1757)) jelentetett meg. Az alapítónak 1757-ben „A’ Szent Bibliában levő Históriák”, majd halálának évében 1758-ban „A’ Szent Bibliában levő Históriák Tanulásának igen könyü Módja” címmel két saját bibliafordítását is kiadták. Az előbbi Jean-Frédéric Ostervald svájci protestáns teológus „Abrégé de l’Histoire sainte” című munkájának fordítása, utóbbi eredetijét viszont, melyre a szerző a címlapon, mint „Franczia Könyvecskére” hivatkozik, nem ismerjük, és az előző bibliafordítással szemben már katolikus szellemben íródott.

A nagykárolyi nyomdában 1800-ig összesen 160 művet nyomtattak, köztük olyan jelentős műveket, mint a Nagykárolyban tevékenykedő Révai Miklósnak „A magyar alagyák” I. könyve és a „Magyar nyelv helyesírása” 1778-ban.

 

[1] Mária Terézia engedélyezi Károlyi Ferencnek nyomda alapítását Nagykárolyban1755.10.27. HU-MNL-OL-P 392 - Lad. 8.  - No. 201.