03.jpg

Károlyi Antal

Korai évek, neveltetés

Nagykárolyi gróf Károlyi Antal 1732. október 25-én látta meg a napvilágot gróf Károlyi Ferenc (1705-1758) és gróf Csáky Krisztina (1706-1736) egyetlen fiú gyermekeként. Két felnőtt kort megélt nővére volt: gróf Károlyi Anna (1729–1767, gróf Szapáry Pálné), illetve Károlyi Éva (1730–1799, gróf Starhemberg József Ferencné).[1]

            Gyermekkorát Nagykárolyban töltötte, ahol anyja halála után nagynénje, Csáky Konstancia vette át az ő és két nővérének a nevelését. Amikor Konstancia Kassán zárdába vonult, a két lány követte őt, Antal pedig Erdődre került nagyapjához, Károlyi Sándorhoz (1669-1743). Életének első meghatározó epizódja az 1741-es pozsonyi országgyűléshez köthető, ahová apja magával vitte. Károlyi Ferenc itt Szuhányi Márton[2] helytartótanácsos gondjaira bízta fiát, aki úgy emlékezett vissza, hogy Antal már ekkor is magabiztos volt és mindenhol megállta a helyét. Július 30-án Esterházy Jánosné mutatta be a Károlyi gyerekeket az uralkodópárnak, Mária Terézia (1740-1780) pedig rögtön szívébe fogadta a kilenc éves grófot, és meghagyta neki, hogy nevében köszöntse apját és nagyapját, ő pedig minél többször menjen el hozzá személyesen. Antal grófnak állítólag azzal sikerült lenyűgöznie a királynőt, hogy fiatal kora ellenére már kiválóan beszélt németül, és határozott kiállással viselte a Károlyi-huszárezred egyenruháját. Mária Terézia innentől kezdve kitüntetett figyelmet tanúsított iránta, ez lehet az egyik alapja későbbi udvari sikereinek is. Ismert gyermekkori portréján egy díszes kard látható az oldalán, amelyet feltehetően a királynőtől kaphatott ajándékba egyik találkozásuk alkalmával.[3] Apjával folytatott levelezéséből is arra következtethetünk, hogy már fiatal korától kezdve sok időt töltött az udvarban, és személyes, jó kapcsolata volt Ferenc császárral (1792-1835), a királynővel, és otthonosan mozgott udvari körökben. Felmenőitől eltérően neveléséből már nem hiányzott a német nyelv, ezt egy levél is alátámasztja, amelyet kilenc éves korában írt apjának németül.[4] Ezen kívül még gyerekkorában megtanult latinul és franciául, illetve később az angol nyelvet is elkezdte tanulni.[5] Apjához hasonlóan ő is Nagyszombati Jezsuita Kollégiumba járt[6], majd a Bécsi Egyetemen is, ahol 1750-ben baccalaureatus fokozatot szerzett.[7] A Károlyi család levéltárában fennmaradt egy 1750-es évekből származó francia nyelvű kézirat, amely nem csak arról tanúskodik, hogy kiválóan írt franciául, hanem hogy Voltaire tanaival is szimpatizált.[8] Tanulmányait kezdettől foga komolyan vette: "magamat úgy fogom atyai intése szerint viselni, hogy mind isteni szolgálatban, mind pedig tudományban méltóságos contentumára[9] kegyes atyámnak lehessek, másoknak is jó erkölcsökben tükre és példája" – írta édesapjának 1741. március 26-án.[10]

 

Katonai pálya

Antal gróf követte apja és nagyapja példáját, és a katonai hivatást választotta. 1743. szeptember 9-től atyja lovasezredének, a (6-os számú) Károlyi-huszárezrednek kapitánya, majd 1753. augusztus 1-től alezredese lett.[11] Századosként csatlakozott a gróf Eszterházy József-féle (37. számú) gyalogezredhez, majd 1755. január 25-én a királynő kinevezte ezredesnek[12], nemsokára pedig ezredparancsnok lett ugyanitt. Ezredével részt vett a hétéves háborúban is. 1756. október 1-jén, a lobositzi (Lovosice, Csehország) csatában a mellén megsebesült, [13] majd az 1758. október 14-i hochkirchi (Hochkirch, Németország) csatában két gyalogezredet is – Eszterházy Józsefét és Miklósét – irányított. Utóbbi csatában az ágyúütegek elfoglalására kapott parancsot, amelyet végre is hajtott. Az ellenséget legyőzve 34 ágyút foglalt el, de itt is megsebesült. Pár nappal később, 1758. október 18-án vezérőrnagynak (Generalfeldwachtmeister) nevezték ki[14], és elnyerte a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét is (1759. január 9.)[15]. Sebesülése megakadályozta, hogy tovább folytassa katonai karrierjét, ráadásul édesapja halála is arra késztette, hogy hazatérjen. Ennek ellenére továbbra is kapott katonai kinevezéseket. 1763. augusztus 13-tól az 52. (korábban Bethlen Farkas-féle) gyalogezred ezredtulajdonosa[16] lett, 1774. január 28-án[17] altábornagyi (Feldmarschallleutnant), 1787. június 28-án pedig táborszernagyi (Oberstfeldzeugmeister)[18] kinevezést kapott, 1787. október 4-én pedig a bécsi magyar királyi testőrség kapitánya lett[19].

 

Közéleti pálya

Károlyi Antal tevékenyen részt vett az országos, és vármegyei közéletben is. 1751-ben már kamarási címet kapott[20], majd 1754. december 1-jén kamarási esküt tett, és megkezdte szolgálatait.[21] 1758. szeptember 4-én, atyja halála után a királynő kinevezte Szatmár vármegye főispánjának.[22] 1760. október 21-től a hétszemélyes tábla bírája[23], majd 1766. december 16-tól[24] belső titkos tanácsos lett. 1775. január 16-án a királyi asztalnokmesteri tisztséget is elnyerte[25], 1790-ben pedig felajánlották neki a horvát-dalmát-szlavón bánságot is, de ezt egészségi állapotára hivatkozva már visszautasította[26].

            1765-ben építtetett egy új, négy tantermes iskolát a Károlyi Sándor által alapított, 1727-től működő piarista gimnázium számára Nagykárolyban, majd ehhez 1766-ban egy, főként vallásos tematikájú színházi darabok bemutatására szolgáló színháztermet is csatolt.[27]

1777−1782 között ő töltötte be a váradi és az ungvári kerület iskoláinak főigazgatói tisztét is.[28] Ekkor építtette meg a nagykárolyi nemzeti iskolát. Az iskola Kassa, Győr, Pozsony és Nagyvárad után az ötödik magyar tannyelvű nemzeti iskola, ahol egyedülálló módon a szokásos tantárgyak mellett rajzot és zenét is oktattak.[29]

            Nevéhez fűződött az ecsedi láp lecsapoltatása is. A munkálat 1770-ben kezdődött, amikor Szatmár vármegye panaszaira Mária Terézia Károlyi Antalt királyi biztossá nevezte ki a Szamos tisztítására és hajózhatóvá tételére. A Kraszna és Szamos folyók alsó folyásánál óriási kiterjedésű mocsárvidék alakult ki: az ún. ecsedi láp, amely Szatmár megye területének közel 10%-át elfoglalta.

Károlyi Antal azt gondolta, hogy a Szamos hajózhatóvá tételéhez először a lápok terjedését kell megakadályozni. A gróf nagy elánnal vágott bele a munkába, amit az is mutat, hogy összesen 15 alkalommal járta be a lápokat. A földmérők által javasolt csatorna építését a saját költségén alkalmazott munkásokkal 1778 májusában kezdte meg. A domahidai határtól a torkolatig egy közel 63 km hosszú, valamint egy másik, Pusztalak-Ecsed között található, 10 km hosszú csatornát építettek 1782 végéig. Károlyi 30.000 forintot fordított magánvagyonából a munkások fizetésére és étkeztetésére. A csatorna megépítésével, illetve a folyón lévő malmok elbontásával a Szamos valóban hajózhatóvá vált egy ideig, azonban szükséges lett volna a folyamatos karbantartás. Emellett a helyiek sok tekintetben ellenérdekeltek voltak, hiszen szükségük volt a malmokra, valamint a mocsár jelentős táplálékforrást is jelentett a számukra. Károlyit ráadásul 1785-ben felmentették főbiztosi megbízatása alól. A mocsár végleges lecsapolása végül csak egy évszázad múlva valósult meg. [30]

 

Birtokpolitika

Felmenőivel ellentétben Károlyi Antal már nem kezdett újabb uradalmak megvételébe. Igyekezete az apja és nagyapja által felhalmozott adósságok konszolidálására, és a hiányzó uralkodói adománylevelek megszerzésére irányult. Felesége, Harruckern Jozefa bárónő révén mégis növelte vagyonát: Jozefa hozománya 100.000 rénes forint, ezen kívül több békési és csongrádi birtok, illetve két pesti ház volt.[31] A Harruckern család utolsó férfi tagjának, Harruckern Ferencnek 1775-ben bekövetkezett halála után az örökösök nem osztották mindjárt fel a birtokot, hanem közös kezelés alatt hagyva, Károlyi Antal grófot kérték meg az adminisztráció elvállalására.[32]

            Károlyi Ferenc 1758. évi halála után fia személyesen vizsgálta felül a tisztek számadásait, majd jelentős tisztogatást hajtott végre és újjászervezte a birtokigazgatást. Vári András szerint a tisztogatásnak három célja volt: a sikkasztók leleplezése és vagyonukból kárpótlás szerzése, a megmaradó apparátus elrettentése, illetve új emberek behozatala az igazgatásba.

            Károlyi Antal a birtokigazgatás terén is több változást vezetett be. 1760 januárjától már egy új szerv, a Gazdasági Bizottság számított a legfelsőbb vezetésnek, ez alá tartozott minden uradalom, és megjelent egy új tisztség is: a jószágfelügyelő (inspector), amely egy közbülső szint bevezetését jelentette a Gazdasági Bizottság és az egyes uradalmak között. 1788-ban felmerült annak a szüksége, hogy az összes uradalom gazdasági irányítását egyetlen központi főhivatal lássa le. Ekkor szervezte meg a Központi Kancelláriát (Cancellaria oeconomico-centralis) Pesten. A kancellária irányította és ellenőrizte a kerületi inspectorátusok gazdálkodását.[33]

            Intézkedéseinek sikerességét bizonyítja, hogy birtokigazgatásának racionalizálásával együtt birtokai jövedelmét is növelni tudta, ami segített a hatalmas adósságállomány konszolidálásában. 1790-ben már többet költöttek a tőke törlesztésre, mint a kamatokéra: 55.000 rénes forintot költöttek a tőke visszafizetésre és csak 950-et a kamatokra.[34]

 

Házassága, rokoni kapcsolatai

 

Károlyi Antal 1757. június 13-án vette feleségül Harruckern Jozefa bárónőt (1740–1802) Gyulán. Házasságukból egy fiuk született: gróf Károlyi József (1768–1803). Sajnos kettejük kapcsolata nem olyan jól dokumentált, mint a szüleiké, azt sem tudjuk, hol és mikor találkoztak. A frigy mögött feltételezhető a szülői akarat. Károlyi Sándor ekkor már nem élt, de alföldi birtokai miatt már ő is kapcsolatba került Harruckern Györggyel, továbbá Jozefa hozománya igencsak jól jött az eladósodott Károlyi családnak. A házasság a Harruckernek számára is előnyös volt, hiszen birtokszomszédjuk ekkor már a magyar arisztokrácia első vonalát képviselte.

            Esküvőjüket a menyasszony szüleinél, Gyulán tartották, és csak az ottani ünnepségek után utaztak Nagykárolyba, ahol az ifjú pár köszöntésére a Károlyi-huszárezred és Szatmár vármegye lovas serege tartott díszes parádét, majd különböző küldöttségek jelentek meg. Ezt követően a várkastélyba vonultak, a menet élén a huszárokkal, akik kezükben zászlót és kivont kardot tartottak. A vendégeket hangversenyek, táncmulatságok, színielőadás és tűzijáték szórakoztatta. Az eseményeket Hueber Antal ferences szerzetes elbeszéléseiből, és Therese Corzannak – Harruckern Jozefa társalkodónőjének – korabeli naplójából ismerjük.[35] Mindkét tudósítás megemlékezik a nagykárolyi ünnepélyes fogadtatásról, illetve a több napos mulatságokról. Hueberet például különösen lenyűgözte az ételek tálalása, és megemlített néhány különlegességet is, például egy 60 darabból álló édes csemegét, amelyet az erre az alkalomra felfogadott cukrász készített, és amely különböző várakat, kastélyokat, szökőkutakat, katonákat megmintázó figurákból állt. Az asztali zene mellett a vendégeket minden nap tánc szórakoztatta ebéd után. A zenészek menüettet, stájer, magyar, lengyel, horvát, német, török, francia táncokat játszottak. Harruckern Ferencet augusztus 3-án, születésnapja alkalmából tűzijátékkal köszöntötték, a városban pedig hat hordó bort vertek csapra.

 

A Károlyi család Antal gróf, nővérei, illetve fia házassága révén több hercegi, grófi, és bárói családdal, a magyar és osztrák arisztokrácia jeles képviselőivel került rokonságba. Antal házassága révén a már említett báró Harruckern család mellett a gróf Stockhammer családdal is sógorságba került (Harruckern Jozefa húga, Mária Anna gróf Stockhammer József felesége volt). Antal nővérei közül Annának gróf Szapáry Pál, Évának pedig gróf Starhemberg József Ferenc (Wenzel Anton von Kaunitz-Rietberg grófnak, később hercegnek, osztrák államkancellárnak a sógora) volt a férje.[36]

            Érdemes kitekinteni Károlyi Antal gróf fiának, Józsefnek a rokoni kapcsolataira is, aki 1789-ben kötött házasságot gróf Waldstein-Wartenberg György lányával, Erzsébettel. György második lánya, Mária Antónia gróf (majd herceg) Koháry Antal felesége, a harmadik lánya, Wilhelmina pedig herceg Colloredo-Mannsfeld Ferenc Gundaccar fiának, gróf Colloredo-Mannsfeld Jeromosnak felesége lett. Összegezve elmondható, hogy Károlyi József házassága révén a Károlyiak egyenes ágon vérrokonságba kerültek a Coburg-Koháry, Kaunitz-Rietberg, Trauttmansdorff, Colloredo-Mannsfeld, Kinsky, Liechtenstein, Auersperg, Mentenuovo, Thurn és Taxis, Windischgrätz, illetve a Croy hercegi nemzetségekkel is.[37]

 

Károlyi Antal élete végén, 1791-ben az Aranygyapjas rendet is megkapta[38]. Penzingben halt meg, Bécs mellett, 1791. augusztus 24-én.

 

Élete több szempontból is fordulópontot jelentett a család történetében. A Károlyiak körében ez volt az első alkalom, amikor valaki nem magyar családból választott magának házastársat. Szintén ez az a pont, amikor a család az udvarhoz való hűségét a külsőségekben is kinyilvánította. Az 1780-as években központjuk már nem Nagykároly, hanem az 1768-ban 33 000 forintért vásárolt, a Harruckern-ház szomszédságában található pesti palota, amelyet Antal 1779-től át is alakíttatott. A pesti Károlyi-palota a társasági élet fontos központjának számított, József nádor is gyakran megjelent az itt rendezett estélyeken. Károlyi Antal felesége révén Bécsben is ingatlanhoz jutott (Kärntner Strasse-i ház), ahol a család a 18. század utolsó évtizedeitől kezdve már egyre több időt töltött.[39]

 

(Az életrajzot Vass Csaba Géza készítette Laczlavik György vezetésével.)

[1] Éble Gábor: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével.

Budapest, 1913. (II. tábla).

[2] Szuhányi Márton pályafutására ld.: Kujbusné Mecsei Éva: Szuhányi Márton, a Károlyiak három generációjának hűséges embere. In: Fogarassy Zoltán – Mészáros Kálmán – Török Péter (szerk.): „Az ifjak tanítása oly nagy jó”. Tanulmányok Kovács Ágnes tiszteletére. Debrecen (Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolája) 2021 (231-270).

[3] „30-ik júliusba volt azon gratiám, hogy az mi felséges királynénkat megudvarolhattam” HU-MNL-OL-P 398-32706. (1741. augusztus 2.); Éble Gábor: Károlyi Ferencz gróf és kora. 1705–1758. A grófi nemzetség levéltárai alapján. Budapest, 1893. 541-559.

[4] HU-MNL-OL-P 398-32703.

[5] HU-MNL-OL-P 398-32711. (francia nyelvű levél apjához, 1742. augusztus 8.); HU-MNL-OL-P 398-32714. (latin nyelvű levél apjához, 1743. május 19.); HU-MNL-OL-P 398-32760. (apjához írt levél, benne: „holnap kezdem az angliai nyelvet tanulni, mindazért hogy hasznos és módiban kezd jönni”, 1756. június 4.)

[6] 1749-ben végezte a syntaxis, 1750-ben pedig a poeta évfolyamot. A nagyszombati jezsuita gimnázium diáksága. Anyakönyvi adattár (1616–1772). (https://library.hungaricana.hu/hu/view/JezsuitaGimnaziumokDiakjai_2_Nagyszombat/?pg=0&layout=s) 27950.

[7] Kissné Bognár Krisztina: Magyarországi diákok a bécsi tanintézetekben, 1526-1798. (Budapest) 2004. 4107.; Kiss József Mihály: Magyarországi diákok a bécsi egyetemen, 1715-1789. (Budapest) 2004. 541.

[8] Vörös Imre: A Károlyi család és a korai felvilágosodás. Irodalomtudományi Közlemények 81/2 (1977) 197-203.

[9] kielégítésére

[10] HU-MNL-OL-P 398-32702.

[11] Éble Gábor: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével.

Budapest, 1913. (II. tábla).

[12] HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-203., Edmund Finke: Geschichte des k. u. k. ungarischen Infanterie-Regimentes Nr. 37 Erzherzog Joseph, I. Band (Wien) 1896. 76.; Mittheilungen des k.u.k. Kriegs-Archivs - Supplement. Geschichte K. und K. Wehrmacht 1. 384.

[13] Vasárnapi Újság 1865 (24.) 296.

[14] HU-MNL-OL-P 392-I.-9.-221.; haditetteit részletesen ld.: Finke i. m. 88-92., 132-139.

[15] HU-MNL-OL-P 392-I.-9.-236.; Jaromir Hirtenfeld: Der Militär-Maria-Theresia-Orden und seine Mitglieder. (Wien) 1857. 81.

[16] HU-MNL-OL-P 392-I.-9.-273/a; Oesterreichischer Militär-Almanach für das Jahr 1790. (Wien) 1790. 54.

[17] Intimatum: HU-MNL-OL-P 392-I.-9.-227/a (1766. december 16.); Decretum: HU-MNL-OL-P 392-I.-9a.-10. (1774. január 28.)

[18] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a-56.

[19] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a-58.; Edmund Finke i. m., 133.; Hellebronth Kálmán (összeáll.): A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. 203

[20] HU-MNL-OL-P 392-I.-8.-192. (1751. június 30.)

[21] HU-MNL-OL-P 398-32729.

[22] HU-MNL-OL-P 392-I.-9.-223.

[23] HU-MNL-OL-P 392-I.-9.-244.

[24] HU-MNL-OL-P 392-I.-9.-278.

[25] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a-13.

[26] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a-63. (1790. március 29.)

[27] HU-MNL-OL-P 397-I.-A-2. 2. (Károlyi, ecsedi, erdődi és bélteki uradalmakban gazdasági építkezések és beruházások összeírása, 1759–1778.)., Bara Júlia: Adatok Franz Sebastian Rosenstingl nagykárolyi épülettervezői tevékenységéhez. In: Kovács Zsolt, Sarkadi Nagy Emese, Weisz Attila (szerk.) Liber Discipulorum: Tanulmányok Kovács András 65. születésnapjára. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2011. 255-266.

[28] Éble Gábor: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével.

Budapest, 1913. (II. tábla).

[29] HU-MNL-OL-T 20 97/1-5.; HU-MNL-OL-T 20 101/5.; Koós Judit: A „Nagy Károlyi Királyi Nemzeti Fő Oskola Rajzoló Intézeté”-nek ismeretlen dokumentumai. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei VII. 1964. 93−114.

[30] Berey József: Az ecsedi láp. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.

[31] HU-MNL-OL-P 392-I.-9.-213. Károlyi Antal és Harruckern Jozefa házassági szerződése, 1757. május 23.

[32] Éble Gábor (szerk.): Nagy-Károlyi gróf Károlyi-család összes jószágainak birtoklási története. I–II. Budapest, 1911.

[33] Vári András: Az uralom az uradalomban. Nagybirtokos, gazdatisztek és parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810-es években. Századok 138 (2004) 539-600.; Vári András: A nagybirtok birtokigazgatási rendszerének bürokratizálódása a 17-19. században. Történelmi Szemle 32 (1990) 1-28.

[34] HU-MNL-OL-P 1503-2/c. Extractus Rationum revisarum P. ac Generosi domini Georgii Janics E. ac I. Comitis domini Antonii Karolyi Aulae Praefecti ab die 1a Januarii usque ultimum Decembris Anni 1790.

[35] Arany Krisztina - Bara Júlia - Laczlavik György - Lengyel Nóra (szerk.): A 18. századi arisztokrácia mindennapjai. Therese Corzan és Hueber Antal naplói (1757–1759).

[36] Éble Gábor: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével.

Budapest, 1913. (II. tábla).

[37] Éble Gábor: A gróf Károlyi család vérrokonsága herczegi nemzetségekkel. (Egy leszármazási táblával). Turul 23 (1905) 133-135.

[38] HU-MNL-OL-P 392-I.-9a-63/b (1791. január 31.)

[39] Éble Gábor: A Károlyi grófok nagykárolyi várkastélya és pesti palotája. Budapest, 1897.; Fazekas Rózsa: A nagykárolyi kastély enteriőrje egy 1846. évi inventárium tükrében. Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008).

Galéria

(Kattintson a képre)

Kapcsolódó menüpontok:

Károlyi_címer.png