Károlyi József gróf (1768–1803) Károlyi Antal és Harruckern Jozefa fia. Mária Terézia még gyermekkorában kinevezte Békés vármegye adminisztrátorává. Alsóbb iskoláit Vácott, jogi tanulmányait pedig Pesten és Bécsben végezte. 1789-ben királyi kamarás és a Helytartótanács titoknoka. II. József halála után ő vezette a Szatmár megyei bandériumot Bécsbe. 1794-ben Szatmár megye főispánja lett. Károlyi József 1796 decemberében meglátogatta Károly főherceget hadiszállásán, gróf Beckers kíséretében.[1]

Elődeivel ellentétben Károlyi József nem csinált katonai karriert. II. Ferenc császár a Napóleon ellen viselt háború során elszenvedett veszteségek miatt 1797. április 8-án fegyverbe szólította a nemesi felkelést. Szatmár vármegye rendjei ezredesi ranggal fővezérré Károlyi Józsefet választották meg, és rábízták, hogy a nemességet az ország határain túl kivezesse.[2] A franciák ellen induló Szatmár vármegyei inszurgensek június közepén Károlyi József vezetésével el is indultak a szombathelyi táborba, bevetésükre azonban nem került sor, mert az uralkodó október végén Campoformióban békét kötött. Károlyi József testőrkapitányi kinevezését 1798-ban az uralkodó saját ezred felajánlásához kötötte, de Károlyi az ezred helyett 10.000 forintot ajánlott a király hadi szükségleteire. [3]

1800 őszén a nemességet ismét fegyverbe szólították. Ekkor Károlyi Józsefet a Szatmár megyei inszurgensek mellett a Szabolcs, Máramaros, Bereg és Ugocsa vármegyei inszurgensek vezetésével is megbízták. A nemesi felkelők bevetésére azonban ezúttal sem került sor, mivel II. Ferenc 1801-ben Lunévilleben békét kötött. Károlyi saját költségén 555 újoncot állított, a hadi kiadásokra 124.000 forintot küldött a hadseregnek.

Korai halálát párbaj okozta 1803-ban, melyről a Magyar Kurir 1803. 27. számában április 5-én így számolt be: „Bécs. Méltóságos NagyKárolyi gróf Károlyt József cs. kir. kamarás úr ő Nagysága, Tekintetes Szathmár vármegyének főispánja tegnap (4-én) délelőtt tizenegy óra tájban, három napig tartó betegsége után, meghalálozott.” Felesége (1789-tól) Waldstein-Wartenberg Mária Erzsébet grófnő (1769–1813) volt, aki férje halála után gyermekei gyámja lett. Károlyi József végrendeletének 6. pontjában felesége lelkére kötötte, hogy gyermekeit magyar szellemben nevelje.[4] A végakarat értelmében az özvegy 1808-ban Magyarországra költöztette a családot. Megvette a Pesthez közeli fóti uradalmat, ahol Károlyi István, Lajos és György magyar szellemű nevelést kaptak.

 

[1] Károlyi József menlevele (salvus conductus), hogy gr. Beckers kíséretében Károly főherceg hadiszállására mehessen. 1796.12.15. HU-MNL-OL-P 392 -9a.-82.

[2] HU-MNL-OL-P 392-9a.-84. 1797.07.16. Szatmár vármegye rendjeinek bizonyítványa.

[3] HU-MNL-OL-P 392-9a.-85.

[4] Károlyi József végrendelete 1803. április 7. HU-MNL-OL-P 392-97.-96.