Károlyi József

Károlyi József gróf (1768–1803) Károlyi Antal és Harruckern Jozefa fia. Mária Terézia még gyermekkorában kinevezte Békés vármegye adminisztrátorává. Alsóbb iskoláit Vácott, jogi tanulmányait pedig Pesten és Bécsben végezte. 1789-ben királyi kamarás és a Helytartótanács titoknoka. II. József halála után ő vezette a Szatmár megyei bandériumot Bécsbe. 1794-ben Szatmár megye főispánja lett. Károlyi József 1796 decemberében meglátogatta Károly főherceget hadiszállásán, gróf Beckers kíséretében.[1]

Elődeivel ellentétben Károlyi József nem csinált katonai karriert. II. Ferenc császár a Napóleon ellen viselt háború során elszenvedett veszteségek miatt 1797. április 8-án fegyverbe szólította a nemesi felkelést. Szatmár vármegye rendjei ezredesi ranggal fővezérré Károlyi Józsefet választották meg, és rábízták, hogy a nemességet az ország határain túl kivezesse.[2] A franciák ellen induló Szatmár vármegyei inszurgensek június közepén Károlyi József vezetésével el is indultak a szombathelyi táborba, bevetésükre azonban nem került sor, mert az uralkodó október végén Campoformióban békét kötött. Károlyi József testőrkapitányi kinevezését 1798-ban az uralkodó saját ezred felajánlásához kötötte, de Károlyi az ezred helyett 10.000 forintot ajánlott a király hadi szükségleteire. [3]

1800 őszén a nemességet ismét fegyverbe szólították. Ekkor Károlyi Józsefet a Szatmár megyei inszurgensek mellett a Szabolcs, Máramaros, Bereg és Ugocsa vármegyei inszurgensek vezetésével is megbízták. A nemesi felkelők bevetésére azonban ezúttal sem került sor, mivel II. Ferenc 1801-ben Lunévilleben békét kötött. Károlyi saját költségén 555 újoncot állított, a hadi kiadásokra 124.000 forintot küldött a hadseregnek.

Korai halálát párbaj okozta 1803-ban, melyről a Magyar Kurir 1803. 27. számában április 5-én így számolt be: „Bécs. Méltóságos NagyKárolyi gróf Károlyt József cs. kir. kamarás úr ő Nagysága, Tekintetes Szathmár vármegyének főispánja tegnap (4-én) délelőtt tizenegy óra tájban, három napig tartó betegsége után, meghalálozott.” Felesége (1789-tól) Waldstein-Wartenberg Mária Erzsébet grófnő (1769–1813) volt, aki férje halála után gyermekei gyámja lett. Károlyi József végrendeletének 6. pontjában felesége lelkére kötötte, hogy gyermekeit magyar szellemben nevelje.[4] A végakarat értelmében az özvegy 1808-ban Magyarországra költöztette a családot. Megvette a Pesthez közeli fóti uradalmat, ahol Károlyi István, Lajos és György magyar szellemű nevelést kaptak.

 

[1] Károlyi József menlevele (salvus conductus), hogy gr. Beckers kíséretében Károly főherceg hadiszállására mehessen. 1796.12.15. HU-MNL-OL-P 392 -9a.-82.

[2] HU-MNL-OL-P 392-9a.-84. 1797.07.16. Szatmár vármegye rendjeinek bizonyítványa.

[3] HU-MNL-OL-P 392-9a.-85.

[4] Károlyi József végrendelete 1803. április 7. HU-MNL-OL-P 392-97.-96.

Kapcsolódó menüpontok:

Károlyi_címer.png