Kutatóink előadásai az Urak és szolgálók konferencián

2022. május 20-án Urak és szolgálók – Bepillantás a 18. századi arisztokrácia mindennapjaiba címmel rendeztek konferenciát a gyulai Almásy-kastély Stefánia-szárnyában.


A konferenciát Liska András az Erkel Ferenc Területi Múzeum szakmai vezetője és Erdész Ádám a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárának nyugalmazott igazgatója nyitották meg.

A színvonalas rendezvényen a hat előadás közül négyet a Károlyi Kutatócsoport tagjai tartottak meg, név szerint (előadások sorrendjében): Bara Júlia, Arany Krisztina, Lengyel Nóra és Laczlavik György. Ezen előadások rövid összefoglalói alább megtalálhatók. A kutatócsoport tagjain kívül Dusnoki-Draskovich József nyugalmazott egyetemi tanár A "Madárember" - Egy 18. századi ferences szerzetes személyisége, illetve Szilágyi Sándor történész, tárlatvezető Harruckern János György területszervező tevékenysége Békés megyében címmel ismertették kutatásaikat.

Kutatóink előadásainak összefoglalói alább olvashatók.


Programfüzet


Összefoglalók


Bara Júlia: Társasági élet a nagykárolyi Károlyi-kastélyban a 18. században


1757–58 telén, a karácsonyi-újévi ünnepkör idején Therese Corzan, Harruckern Jozefának, Károlyi Antal ifjú feleségének társalkodónője arról panaszkodott naplójában, hogy a nagykárolyi (Carei, Szatmár m.) Károlyi-kastélyban az ünnepek a vendégek sokasága ellenére meglehetősen unalmasan teltek. A társalkodónő elsősorban a jelenlévők társalgási tehetségét kifogásolta, akik, szerinte, a gazdálkodáson kívül nemigen tudtak egyéb beszédtémát találni.

Az említett napló sorait egy bécsi, nagyvárosi közegben szocializálódott, mozgalmas társasági élethez szokott, művelt nő írta, aki számára idegen volt a magyarországi vidéki élet, sőt, a nyelvet sem beszélte, így nem kérdéses, hogy véleménye, leírt tapasztalatai – jelentős forrásértékük ellenére – erősen szubjektívek. Felvetik viszont a kérdést, hogy valóban, hogy zajlottak a hétköznapok és az ünnepnapok ebben az időszakban a Károlyi család nagykárolyi kastélyában? Ehhez kapcsolódóan elődásomban azt vizsgálom, hogy milyen ünnepi és hétköznapi alkalmak nyújtottak lehetőséget a társasági életre, milyen formáival találkozhatunk, és milyen terek szolgáltak ezek helyszínéül?


Arany Krisztina: Reggeli kávé a pálosok kertjében - Therese Corzan naplójának várostopográfiai vonatkozásai


Előadásomban Therese Corzan naplójának várostopográfiai vo­natkozásait elemzem. A szerző zongoratanárnő, művelt és tájékozott, ugyanakkor a Károlyi család alkalmazottjaként nem független. Alkal­mazói és saját nemesi származása jogán is a magyar nemesi társaság­ban forog, mégis idegen származása és alkalmazotti státusza révén kívülállóként szemléli mind a nemesi társaságot, mind a városi kör­nyezetet, annak intézményesült, tárgyi és szimbolikus elemeit, ame­lyek között ennek a közösségnek a tagjai mozognak. Az 1757 és 1759 között íródott napló a szerző dedikációja szerint a Károlyi grófnéval tett közös utazások megörökítésére szolgált. Ezek az utazások több várost is érintettek, ezek közül Pest, Prága, illetve Bécs esetében örökített meg a szerző huzamosabb tartózkodást. A felsorolt városok közül különösen Pest ad lehetőséget izgalmas elemzésre, mi­vel a bécsi tartózkodás rövidnek bizonyult, a prágai látogatást pedig jelentősen beárnyékolta a 7 éves háború és Károlyi gróf súlyos sebe­sülése, amely nagyban korlátozta a grófné és zongoratanárnője moz­gási terét szociotopográfiai értelemben. A pesti időszak ezzel szem­ben több szempontból is érdekes: a látogatás a város fejlődésének egy meghatározó pillanatában zajlott. A szerzőnek köszönhetően plaszti­kus képet, izgalmas pillanatfelvételt nyerünk egy kívülálló szemüve­gén át a dinamikusan fejlődő Pestről, a városi tartózkodásra kötelezett hivatalviselő arisztokrácia tagjairól, térhasználatáról, a város világi és szakrális közösségi tereinek a reprezentációban betöltött szerepéről.


Lengyel Nóra: Az udvariasság és illem nőtörténeti vonatkozásai Therese Corzan naplójában


Előadásom során nőtörténeti szempontból elemeztem Therese Corzan naplóját, amelynek fókuszában a – napló által megjelenített – korabeli viselkedéskultúra áll. A vizsgált szövegnek olyan pontjaira koncentráltam, amik az udvariasság és az illem kérdéséhez köthetők, amelyek a valamely közösséghez való tartozást, vagy az attól való elhatárolódást jelenítik meg.

Az előadás bevezetéseként a nők erkölcsi nevelésének kérdését taglaltam, így szó volt Pázmány Péter (1570-1637) a Mint kell keresztyén leányt nevelni? című prédikációjáról, de említésre kerültek Francois de Grenaille, valamint William Darell művei.

Az illemirodalomról hosszasan nem volt lehetőségem értekezni, történeti-szociológiai forrásként hivatkoztam rá, és az elemzett szöveg egyes példáival összhangban a társas interakciók és viszonyok bemutatására használtam. Az előadás során Adolf Freiherr von Knigge: Über den Umgang mit Menschen című 1788-as munkájából (Kis János evangélikus lelkész Az emberekkel való társalkodásról című fordításában) több helyen idéztem. Bár későbbi, mint az elemzett naplótöredék, de iránymutatónak tekinthető a század közepét illető illemtanra vonatkozóan. Az előadás során a vizsgálódást többek között az önazonosság, az alkalmazotti és baráti státusz, valamint a férfiak és nők közötti kapcsolat tematizálták.


Laczlavik György: A Harruckern család levéltára és kutatásának új lehetőségei


Békés vármegye története örökre megváltozott, amikor a Magyar Kamara 1720 októberében bevezette Harruckern János Györgyöt a szegedi kamarai prefektúra alá tartozó Békés, Csongrád és Záránd vármegyei fiskális birtokok­ba. Ezzel szinte teljes Békés megye a Harruckernek kezébe került. A megye felvirágzásért nem csak ő, hanem fia, Ferenc is sokat tett, aki a főispáni szék­ben is követte édesapját. A Harruckernek, Ferenc 1775-ben bekövetkezett ha­lála után hágón kihaltak. A Harruckern örökösök nem osztották fel mindjárt a birtokot, hanem közös kezelés alatt hagyták, és Károlyi Antal grófot kérték meg az administratio elvállalására. A birtokosztásra végül csak 1798-ban ke­rült sor. A családi levéltár a nemzetségfő, a senior kezelésében maradt, így nemzet­ségfő váltáskor legtöbbször annak is költöznie kellett. A nemzetség levéltá­rost is alkalmazott. Az utolsó osztáskor viszont a levéltárra sem volt már szük­ség, így Károlyi György felajánlotta, hogy az akkor éppen Szarvason őrzött levéltárat a Károlyiak pesti levéltára befogadja, így az oda is került 1853-ban. A18. századi nagybirtok igen sokoldalú anyagát foglalja magába a levéltár, anyaga átnyúlik még a birtokosztály utáni időkbe is, a közös kormányzattal kapcsolatban is tartalmaz fontos iratokat. Az A/I. sorozat alatti iratokat A-Z és AA-NN betűjeles fasciculusok alatt lajstromozták, amelyhez elenchust is készítettek. A család által nem rendezett iratokat, amelyek szintén bekerültek a Károlyi levéltárba, már az Országos Levéltár rendezte (B sorozat). A Káro­lyi Antalné Harruckern Jozefa kezelésben lévő Gyulai uradalomra vonatkozó birtokigazgatási, birtokkezelési és peres (1792-1802) iratok A/II. sorozatban találhatók. A levéltár anyagának (terjedelme: 12,25 ifm) a földesúri birokigazgatás, kormányzati kutatásokon túl nagyon nagy hely- és társadalomtörténeti je­lentősége is van. Az iratokat a Magyar Országos Levéltár 2010-ben mikrofilmeztette. A mikrofilmekről pedig nemrégen digitális másolatok is készültek. Ezek a felvételek a Magyar Nemzeti Levéltár szakrendszereinek segítségével 2022-től az eleveltar.hu oldalon online is elérhetők. Az előadás a gyakorlati kutatáshoz nyújt majd segítséget.


Sajtómegjelenés


Ajánlott beszámoló
Aktuális beszámoló
Archive
Címszavak szerinti keresés